Asperján György: A vers sosincs kész

A vers sosincs kész, kell fúrni-faragni,
hogy költője kedvére alakuljon:
doboljon, ne legyen a rím se talmi,
gondolat se kerengjen unos-unton.

És amikor késznek látszana végre,
érzi az ember: a kényszer bicsaklik,
s próbálkozik: melyik tagot cserélje,
s bár titkolná, az izzadság kiszaglik.

Könnyűnek látszik ez, de lelki járom,
az egész ritkán mozdul jó irányba,
át az ösztönön, képzelt-ingoványon,
s csak harag, gyűlölködés van iránta.

Sokszor jobb lenne hagyni vagy levetni:
múljék csalódás, ártó keserűség,
miként olykor jobb volna nem szeretni,
kínra nem inni jövő tünde hűsét. –

De vész a remény is: ez igazolhat
bántást, gyötrelmet, s amit én okoztam,
s nem érezve korlátját az akolnak
e szellemi pestises, kerge korban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük