Azokra gondolok akik lépcsőházak sivár homályába rejtekezve kitartóan sodorják a soron következő cigarettát baljóslatú idegen hangokra felkapják fejüket összerándulnak megdermednek mint a hűtőbe tett harangvirág                             bűntudatuk értetlenül éhesen kószál folyosók imbolygó fényei közt maguknak kuporgatják az eltulajdonított perceket a fekhelyül kiszemelt üres biciklitárolót a meleget a meleget                s arcuk végülTovább…

Azt mondta nekik, ha eljön az idő, hagyják el a hegyet, fussák körbe háromszor a tavat, és közben mondják el magukban az imát, amit tanított nekik, szedjék össze és hotdják egy kupacba az összes elvesztett reményt, a legutóbbi vihar által letört, rügyekkel teli gallyakat, de azt nem tudták, hogy azért,Tovább…

A felnőttek amúgy mindent elfelejtenek ami fontos, csak összevont szemöldökkel járkálnak, a gyerekeket szidják, de legalábbis rájuk pisszennek. És persze mindig sietnek. Hajtanak minket, de amikor nekünk lenne sürgős, vagy Viagrának, a tacskónak, akkor meg toporoghatunk az előszobában várva arra, hogy mikor indulunk már el. Nem lehet jó felnőttnek lenni,Tovább…

A szavaknak nemcsak súlya van. Hanem szaga, éle, sugárzása, textúrája, csengése. Talán nem is a szavak vagy a hangok, hanem az emberi szándékok ilyen változatosak. Már a dühösen elmormolt mássalhangzókból is kiérezzük a megvetést, a félelmet, a gyűlöletet. Bernadettnek nem sok módja volt bárkit megvetni, fenyegetni vagy dicsérni. Egy régimódiTovább…

ma szólt a telefon épp a fürdőszobában voltam mikor meghallottam a pittyegést olyan kis nyamvadt gyönge hangja van de mire beértem s fülemre tettem már csak üresség maradt vonal ki lehetett próbáltam végigvenni a lehetőségeket hisz nincsenek sokan kik vasárnap tízkor keressenek lányommal beszéltem jó órája már mobilon persze közvetlenebbTovább…

elfelejtett szavak neszeznek a vattás égből néma esőcseppek hullnak az éjszaka nedvesen gőzöl a vízszintesen elgyengült mezőn elsodródom az évek deltájából elvándorolok a látszatokból és az emlékek forgószeléről dalolok a szétmálló éjben hová lett a hajó a sóvárgás taváról hová a gyermekkor kenyérillata a kéz ami dagasztotta a hang amitTovább…

Az emberéletnek legelején sötét anyaméhbe jutottam önhibámon kívül én,nyűtt szegény. Riogatott veszély ezernyi ottan, támadt szülőmre,s vele énfelém, pedig embernek csak magzatnyi voltam. Világra taszítva lettem szerény, okkal, mert sűrű lelencbe soroltan, ahol nem élni-halni volt erény. Tűrjenek ,gyűlöletbe igazoltam, verődtem-sose isten tenyerén, otthon találtam magam a bajokban. Korán ráébredtem:sorsomTovább…

mindenre lesz szó kollázs Tandori Dezső Helyből távol c. kötetéből talán egyszer mégiscsak lesz szó a hallgatásra talán ezért akarnék többet tudni róla nem mondogatjuk egymás között hogy hallgatunk de nem is hallgatjuk meg egymást megállok a fák alatt a verebek közelében és őket hallgatom felkapaszkodom egy kicsit a szoborTovább…

Egy rendszer humánus voltát az minősíti a legjobban, ahogy a prostituáltakkal, a hajléktalanokkal és általában a kitaszítottakkal bánik…‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍‍ Azt, hogy a prostitúció alapvetően nem jó dolog, szinte senki sem tagadja.  Ugyanakkor, hogy miért és mennyiben rossz, már kevesebben fogalmazzák meg. Meggyőződésem, hogy a prostitúcióért – a közvéleménnyel éles ellentétben –Tovább…

szűrt fény lecsendesülő családi zsongás felnyalábolt ágyneműmet ledobom a nappaliban és rutinosan fészket rakok éjszakára a jegenye-kanapén álmomban szelídíthető vagyok szívesen fürdök sekély tavacskákban és szeretem a társaságot felriadok – hajnali fél három lucskos az ágyam mert megint azt az éjszakát éltem újra amikor kiszámíthatatlan és szánalmat ébresztő voltam akárTovább…