Barna T. Attila versei

Éjjel

Álmomban a hegyoldalban a Nap
alágördülő fénysziklái összezúzva
sodornak lombokat sodornak
téged velem –
felriadok látom a combod
utolsót dobban álmom
az éjszaka tatármellkasában

*

Tájkép az ötvenes évekből

Lesöpört padlás az ég
begyűjtve mind a csillagok
Szögesdrót kerítés vigyorog
nyála csillan
Reflektorok támadó
fényében lapuló
dermedt szökevény a táj
Nagykendő-éj alatt
görnyed a falu
hallgat riadtan
Törött bordájú bokrokat
fákat vallat a fagy

harangszó disszidál

*

Tavasz

Nyújtózó tüzek csontja ropog
sziszegve hamvad a tavalyi levél
fent egymásnak esnek
rongyos füst-fiúk
szétcsap köztük a szél
mérgesen
Az egész táj csendes győzelem
zöld lobogók a jegenyék
a földhöz villanó szavakat
madarakat
szól az ég

©Csikós György – Egér