Izsó Zita: Azonosság

A befogadóállomáson
a különböző országokból érkezők
ügyetlenül próbálták vigasztalni egymást.
Később megnyugodtak,
hogy nem kell szeretniük a másikat,
elég, ha felszednek a földről
két közel azonos nagyságú követ,
és ha később távol kerülnek egymástól,
és nem is jut majd eszükbe a másik neve,
tudni fogják, hogy van valahol valakinek
egy ugyanilyen köve, amivel, bárhogy is fájt,
nem zúzott össze semmit,
nem dobott be ablakot,
nem beszélt hozzá, nem pólyálta be,
nem törte be vele az erőszakosan
ordibáló fejeket,
csak hordja magánál,
ahogy a többiek is hordják.
És napról napra egyre kevésbé érzi a súlyát.

*Izsó Zita: Éjszakai földet érés – Scolar Kiadó, 2018

©Stipsits Ibolya https://www.facebook.com/Stipsits-Ibolya-Fot%C3%B3m%C5%B1v%C3%A9sz-336700570062213/