Kádár Sára Hajnalka: Hársillat

A sivatagi hőség elől Janka behúzódott a szobába, ahol még elviselhető ez a megzakkant nyár. Ebéd után szunyókálni volna jó, úgy húzza az ágy mostanában, mintha száz karja lenne. Ellenállni nehéz, hiába próbálkozik olvasással, a könyv kiesik a kezéből, és kábán dől le az ágyra. Ráér, dolgozott eleget az életben. De pihenni sem lehet már, hogy a franc essen bele ebbe a cudar világba! Miféle szigetelt ablak ez? Még hogy kizárja a kinti hangokat! Felrezzen, ahányszor felnyerít a ház előtt üldögélő szomszédasszony, s nagyhangú társának még a beszédét is megérti. Az ablak is hamisítvány már. Oldalára fordul, de nem jön enyhítő álom a szemére. Pedig azt teheti, amire kedve szottyan, megszokta ezt a magányos nyugalmat, csak a vasárnapok ne lennének! Olyankor rászakad valami nyugtalanság, jó lenne beszélgetni valakivel, de kimenni nincsen kedve, hozzá sem jön senki. Barátainak családi nap ez, unokáznak, nem mehet koloncnak a nyakukra. Nyomkodja a tv távirányítóját, dögunalom árad minden adón, ezek a barmok késő éjjelre teszik a jó filmeket!

Bosszúsan kászálódik fel az ágyból, s a hűtőből előveszi a fagylaltos dobozt. Kis bűntudata van ilyenkor, vigyáznia kellene az édességgel, mert a fölösleges kilók miatt gyakran fáj a lába, no meg évente új ruhát venni a nyugdíjból megterhelő kiadás. De mit lehet tenni egyebet? Tálkába tesz egy jó adagot, és leül a tv elé. Valami romantikus film kezdődik. Nem szereti, hiszen előre tudja, mi fog történni, ám nincsen más, hát nézi. De naiv ez a Júlia, mérgelődik magában, nem lát a szerelemtől! Hát ez történt vele is, döbben a valóságra. Évekig várt ő is a távolban Imrére, remegve olvasta újra meg újra a leveleit! Akkor nem volt mobiltelefon, internet, csak a postai levelezés. Olyan hízelgően tudott írni, hogy észre sem vette a körülötte forgolódó fiúkat. De bolond volt, mennyivel jobban járt volna, ha nem vakítja úgy el a szerelem! Kedvelte az állatorvosira járó Csabát is, aki gyakran a közelében lézengett, szemeiből vidám kék fény villant rá, hangja bársonyosan duruzsolt! Tetszett neki, de Imre képe gúzsba kötötte a szívét. Hiába bókoltak a srácok, tették a szépet, ő nem látott, nem hallott belőle semmit, akárcsak ez a lány a filmben. Ó, Istenem, ugyanabba a hibába esik, mint ő! Hiszen ez a Georg egy cseppel sem jobb, mint Imre volt. Egyik lánytól a másikig röppen. De a lány hozománya – villa, piros Jaguár, vezetői állás apósa cégénél- nagy lehetőséget kínál Georgnak, meg szerette aJúliát, de túlságosan vonzotta őt a sok ismeretlen, új szoknya! Éppen úgy, ahogy annak idején Imrét, a férjét is. Ma sem érti, hogyan lehetett annyira naiv! Boldog volt vele a házassága első éveiben, mindig sütött fölötte a nap. De Imre gyakori kimaradozásai miatt, hamar beborult az ég. Hitt neki, hogyne hitt volna. Az ő munkahelyén is voltak gyűlések, igaz előtte értesültek róla. De Imre munkahelyén – állítólag- nem közölték hamarabb, késő estig tartottak! A fenét, elhitte, mert hinni akarta. Hányszor várta őt késő estig haza hiába! Őszintesége, szeretete elvakította, s Imre teljesen az ujjai közé csavarta. Ha erre gondol, most is keserűség tölti el a lelkét, s leginkább magára haragszik . Nem lesz jó vége a filmnek sem, jaj, ez a lány is megjárja a csalódás poklát, mint ő. Addig jár a korsó a kútra, míg eltörik.

Roppantul fájt a lelke, amikor félreérthetetlen helyzetben találta Imrét otthonukban egy nővel! Sírt, zokogott, majd megszakadt a szíve bánatában. Kérte férjét, hogy menjen el, mert nem akarja többé látni. De ő nem ment el még egy ideig, számára így volt jó, értett a hazug megbánás játékához, ezzel meg az ő szenvedéseit hosszabbította meg. Aztán mégis válás lett a dologból.

Elveszítette bizalmát, hitét az őszinteségben, az igaz érzelmekben, így nem talált rá arra, akivel együtt élhette volna tovább az életét békében, szeretetben. Igaz, nem is kereste a társat. Sok idő telt el azóta, megszokta az egyedüllétet. A filmben okosabb volt nála Júlia, megtalálta az igazit. Legalább neki sikerült, sóhajtott fel, majd kinyitotta az ablakot.

A hőség odébbállt, kellemes hársillat kúszott a szobába, s a fán vidám dalra kelt egy kismadár.

  • Első közlés

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük