Henry újra ücsörög a betonkocka ölén. Látóterében zörög egy mozgó képregény. Nagy darab pasasok látszanak rajta, osztják a pofonokat. Henry ellenben nem olyan fajta. Örül, hogy nem kap. Most változik a képvilág. Komor, tokás a fej. Narancs nyakkendő, lógó nadrág, ez nem lenne baj, de hej! A száját nyitja,Tovább…

Zongorabillentyűk a Dunán – hullákon lebegő arpeggiók. Fénylik a fél, az egész a hiány. Lámpafüzér-őrök a parton. Hajnali hat van. Őszi sötét. Nem rezzennek a fények. Messzire vitte el őket a tél. A cipők fogható tények. Országhatáron, tengeren át ma is úszik a püffedt hulla. A holnapomat majd hogy’ veremTovább…

Zalán Tibor versére Fél költő leszek, ha hazaértem, és fölveszem mackónadrágomat? És ha a fürdőben a nadrágot leveszem, vajon a fél költőből mennyi maradt? Ha nyakkendőt kötök, hivatalnok vagyok? Akkor is, ha verset gépel kezem, vagy ha a háztetőt nézem, amelyen a Nap ragyog? És mi vagyok akkor, amikor vétkezem?Tovább…

Rőt muskátli zöld ládában meszelt házfalon. Három szín. A képet tovább nem is árnyalom. Piros a vér, zöld a mező, fehér a halál. Ami a szívből kiveszett rég, vissza nem talál. Fehér felhők zöld föld fölött, vörös ég alatt. Vajon az öröklött vérből még hány csepp maradt? Őszi rózsa, vörösTovább…