Nyughatatlan lelkem cikázik bennem. Múlt képei mint szédült ringlispílek nyújtják csápjaikat, Hegyes karmaikkal megragadni akarnak, azt hittem, már túl vagyok rajtuk. Pedig kihaltam magamból, vízkeresztség a sírom lett, remény Szelleme az égig repített. Profi lélekkufárok rángatnak le onnan, lajstromolják bűneimet, kőtáblájuk nagyon kemény. Nem kell az Ézsau lencséje, Jákob létrájáraTovább…