Dékány Dávid: majdnem

1

egy körző grafitja és ez a németjuhász között
csak a szándék a különbség.
a lényeg
– geometrikus formát metszeni ki a világból –
ugyanaz.

a szobám nagyjából 50 köbméter,
de bárhogy is számolom,
a testem alig több nulla egész nulla hétnél.
jobb volna tudni, hogy 0,07 m3-nyi valami más
helyét foglalom, mint azt, hogy csak elférek én is.
mielőtt elindulnék, megállok a ház előtt,
és a mozgásérzékelő lámpát próbálgatom,
hogy mennyi az, ami mintha nem is lenne.

2

egyenrangú útkereszteződés,
járó motor,
az ablakon a pára ahogy kapaszkodik,
mint az utolsó sor –
még vár, verset gyűjt maga fölé.

laktanya, szögesdrót,
az út szélén halott állatok műanyag zsákban,
ez a busz az utasokkal
vagy egy elkerített erdőszakasz,
amit üres könyvként lapozunk át.

körülrajzolható, leírható,
mint az a 20 perc, amivel késni fogok.
mint én magam,
mert tér és idő koordináta-rendszerére
vagyunk felfeszítve mind.

3

aztán hajnalban egy padon, mert
viszlek haza az 50 köbméterembe,
hogy láthasd, mennyire felnőtt és önellátó vagyok:
már a saját nevemre felvett hitelekből élek.

négy óra van, mínusz két fok,
és azt mondják, egy emberi fej súlya hat kiló.
a tiéd, vállamon fekvő fejed most sokkal könnyebbnek tűnik.
közös tizenkét kilónk összekötve,
a fülhallgató egyik fele nálad, a másik nálam,
egy üres üveg koccanása, hátradőlök,
az egész testem zsibbad, mint egy medúzacsípés.
és igen, azt hiszem, most leginkább egy medúzára hasonlítok:
98%-ban víz –
majdnem nincs.

*Forrás: dokk

© Márkus László