Hová repüljek most én édes napom?! Nem találom helyem ezen a tavaszon! Tavalyi fáim tar földön hevernek, bolyongok ég alatt, kietlen telken. Sírnak a fák, törzsükön gyantakönnyek, évtizedek tanúi derékba törtek. Ágaikon vad, mély fűrészharapások, miért engedtétek Józsefek, ácsok?! Hová repüljek most én édes napom, ki hallja meg hontalan panaszom?Tovább…

Az őszöm asszonya nevet, mosolyog, meleg-rozsdabarna körötte a rét, vele a természet, a türkizkék ég, szemébe költöztek fényes csillagok. Az arcán látom a ragyogó napot, méhében hordja tavasza örömét, teste a szerelem és az öröklét, én is október bús szülötte vagyok. Nem rémíti az életadó próba, örömtől sírva, sikoltva, vajúdvaTovább…