a tükör hunyt homályán metszett fényben a sok dőlt kép a lom az érintés a függöny mögötti csend meghasadt tükrök éjjelén ágyadon ülve reggelidet kéred * láng nyár van semmi az hogy ki vagy vagy mi vagy reggelente fűzöld ködök fűzölködök bóbitás zöldikéid között * kezed se violája se közösTovább…