Belépek a körfolyosós házba, gyermekkorom és ifjúságom emlékképei közé. A dolgok mozdulatlannak látszanak, de belül valamilyen titkos erők mozgolódnak. Az élet nyilvánvaló jeleit fogdosom. Lelkem a hagyományokra épít. Emlékek tűnnek elő, kivilágosodnak, mint a fénykép az előhívó folyadékban. Felmegyek a lépcsőházban, a Zsolnay csempék bordó világában. Most minden sokkal kisebb.Tovább…