(Petri Györgynek – koccintásként a túlvilágra) Ott rothadt az a bűzlő szocializmus (persze, ma már tudjuk, mindenki ellenálló volt), a kollektív amnézia beivódott a tapsos, felvonulós ünnepekbe, a törkölybe áztatott tudat paramétereit tekintve megszereztük az egy spiclire jutó alkoholisták világelsőségét – máig kitart ez a siker, tán mindkét esetben –,Tovább…

Sorra sort a vers fiókba zárt valóság a létezés cukorka volt már elfogyott a cseppnyi jóság a polc üres bezárt a bolt a csend felszáradt mint a padra kifröccsent álmos tintafolt már nem pörög a szó mint mantra és nem  rósz lapra sorra sort * Annyit ér Ady csak önmagátTovább…

A londoni kocsmákat nem szeretem. És az már majdnem egybeesik egy város nem-szeretetével. Ha London ennek ellenére volt szerethető, akkor London sokkal szerethetőbb, mint azok a városok, ahol eleddig életemben jártam. Vannak városok, ahol szeretem a kocsmákat. De nem ölelem magamhoz a várost. Annak ellenére nem rajongok a városért, hogyTovább…