KRÚDY
Suttogó szobák.
Vonagló meztelen testek az őszben.
Leütött akkord a zongorán.
Vénlányok megőszült sóhaja a tükör előtt.
Béna vasárnap délután.
Csipketerítők sikolya.
Vadszőlőlevelek sziszegése sárga falakon.
Tabáni kiskocsmák tűnődő némasága.
Rég elporladt korhelyek árnya a söntésben.
Gázlángok lila bánata.
Indulás az alkony vörös postakocsiján.
Messzi hómezőn elvérző hegedűszó.
*
TÉLI REGGEL
Csupaszon didereg a Nap
köszönti varjak torz himnusza
fekete álomba dermedt fák között
szökik a hajnal
kibomlott haja lebben a köd
fagyott göröngyökön szalmaszál sír
*
A CSEND VÍZESÉSE mellett ülök
hallgatom robaját
Valaki kiált
bennem
nagyon messziről:
emlék
S csak zúgnak a fák
*
TÜDŐBAJOS HARANGOK köhögnek.
Isten sétál a kórházudvaron,
lépte alatt a hó ropog.
A tél vaságyán
lekötözve delirál a Sátán,
foga csikorog.
Faágról lógó halott kígyó a holdfény.
*Első közlés