Lipp Márta: A kő sose nyugszik el

van hogy szikrát szór a szemedbe
aztán fájdalmas görcsökben
elakasztja a felindulást
ha szelídülnél az áradó vizeidet
felduzzasztja játszik veled
merre menjek ha nincs kiút sem a gyűlöletnek
sem a szeretetnek lehetnék
követ tépő gyopár sárga vagy fehér
a magasokon vagy porhó bárhol
ami elszáll a kő egyikre se hat

*

Én azt mondom fogódzkodj meg a táskád
vállpántjában és ne állj meg
a házad ha kőre építetted is
nem jöhet veled
sem a gyökered kis gyopár
de felszállhatsz egy rádhullt hópihével
használd ki ne engedd el a táskád vállpántját
nem érdekes a táska csak
a tudata hogy van amit sose engedhetsz el.

*Első közlés

©Stipsits Ibolya https://www.facebook.com/Stipsits-Ibolya-Fot%C3%B3m%C5%B1v%C3%A9sz-336700570062213/

2 hozzászólás

  1. gratulálok Márti

  2. Elgondolkodtató… Tetszett a táska és vállpántja gondolat. Gratulálok Márti!

Comments are closed.