Micsoda bódult örök-bizalom! Tévedhetetlen tavaszi virágzás. Szirom feszül, dúlt öröm csöndbe lázmáz. A jót követjük el ismét vakon. Milyen élni szabad szabadalom! Borzongás remeg, a szél szerte vágtáz. Hullongó fehér sziromfényes áldás. A lét túltesz minden javallaton. Vetkezik az égben selypeske csillag. Mennyi meztelenség illan, lebeg. A láz csupaszul komolyodvaTovább…
figyu nekem te ne szamuklálj csapott az asztalra Hrabalúgy teszel mint aki kedvel pedig nem hallgatsz rám azt hiszed nem látom mit csinálsz úgy teszel mint aki olvas közben szunyálsz mondd meg ha nem kedvelsz van olvasóm elég látod belőlük neked is juthat egy kevés azt hiszed van remény hogyTovább…
Kovács Emil Lajos festményéről vannak útjaim mik talpamhoz idomultak mint az évek velük élek vérereimbe beleégtek akár a csillagok éjszakáim saruján vannak útjaim gondolatban végigjárok rajtuk mint tehervonatok tetején a szél mint szárnyát táró kismadár a fán mint illatos földben megbúvó remény mi sarjad ha magvát eső sírja s napTovább…
Bizonyos szempontból őrültségnek tűnik olyan művekről írni, amelyek még nem jelentek meg a nyilvánosság előtt. A magam részéről viszont könnyen el tudok képzelni egy olyan könyvet, amelynek a következő lenne a címe: Meg nem jelent művek recenziói. Hogy állításomat kellőképpen igazoljam, megírtam az első – és egyben talán kritikai alapulTovább…
A csönd esély Belebújtam csönd cipőmbe csöndgombjaim begomboltam. S ajtók nyíltak résidőre azt susogták jól van. Amerre a csönd járt arra mentem én is. Azt hiszem, ez maga a genezis. Csöndből nyílik minden ami áldás, ami átok. Onnan illatoznak a titok-virágok. S kőként hullunk majd, ugyanoda vissza. Ezért a tengerTovább…
VÁDIRAT Ti azt hiszitek, hogy mindenki ugyanolyan aljas, mint fent ti? – s néhanap elég egy szónoklat új irányt szabni a dolgoknak? Ti azt hiszitek, hogy erő kell ott, ahol nem lehet erővel? – és az, aki máshogy gondolja, egyből a nemzetet korholja? Azt hiszitek, hogy a lyukas has nemTovább…
A szúnyogok zizegnek a fejem körül. A véremet szívják. Már húsz perce próbálok elindulni a biciklivel. Apám a kerti székben ül sörrel a kezében. Ahogy a söre, úgy a türelme is kezd fogyni. Biciklizni tanulok. Azt mondja: – Gyerünk már. Ez olyan egyszerű, mint a… biciklizés. Apámnak rengeteg platóni bölcsességeTovább…
Úgy állnak ott árván e megkopott falak, Mint ki már rég halott, vagy tán halni készül. Száz esztendő súlyát nyögik az ég alatt, Nagy mogorván, mélán, minden könnye nélkül. Ablakai, mint fátyolos szemek, néznek… Tán ennyi volt, nem több, s az utolsót nyögi. Ám e nagy, bús szemek, ha arraTovább…
A valósággal történő bárminemű egyezés csak a véletlen műve lehet! A rendőrpara… Ha meglátok egy kék ruhás embert, hanyatt-homlok menekülök. Mániákus módjára cserélgetem az álarcomat, hogy véletlenül se ismerjenek fel. Az erkélyre fényvisszaverőt szereltem, mert a szögesdrót nem vált be. Ahányszor valaki csenget, lelakatolom a kisszoba ajtaját. Ebből nyílik azTovább…
Íme, hát megleltem… 75. évemet! „Látjátuk feleim szümtükkel…” – valahogy így, a krónikás. Látjátok feleim szemetekkel…- mondom én most. Látjátok, itt vagyok. Megértem ezt is. Élek. Megértem a háromnegyed száz évet. Dicsekvés? Egy frászt. Ez tény. Ki hitte volna? Rémisztő vagy inkább örömteli. Ez sok vagy kevés? Így is feltehetjük,Tovább…
Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.