Szerelmünk könyvének pergő lapjai tintába zárt betűillatot lehelnek arcomra, és ahogy tiszta lélekkel homlokom neveletlen hajtincseibe fúlnak, megidézik remegő ujjaidnak bőrömön elhaló, finom érintését. Rövid a gyász, mert türelmetlen vágyaink ősi, pajzán rézkarcokat nyomnak a szűz papírlapokra, s mint fehér lepedő mély ráncaiból a por, kimondatlan gondolataink hátsózsebeiből úgy rebbennekTovább…

esőillatot mímel valami nálunknál élőbb tavasz lesz megint ahogyan millió éve eddig is tudják a fák nincs olyan mélységi mámor melyből kinevelték volna a bérceket nincs olyan együtt rügyezünk fakadunk sírva-nevetve skarlát ölű anyáink tükre még most is hamvas barack s nem kár semmiért ami volt – vagy lesz .Tovább…

Olykor hosszan hallgatok, már-már pazarlom a csendet, de találtam én ebben, valami földöntúli rendet, itt, a nagy zajok korában – mondhatnám józanságot, de tudom, ezt meg kell magyarázzam, hát megteszem: ittas mind, ki túllármázza az életet, s most biztos a szokásosat képzeled: egy deci a pohár mellé, egy deci bele…Tovább…

Tárt ölelésed poklok kapuja, hívogatón a tűzbe taszítja fejem. Édesen ég, füstje bájos táncba kezd, vígan száll az éj zord köpenyén. Esti mesét sző boldog illatú pernye, örökre lecsukódik szemed, ha hallgatod. Megjött az álom, ahogy karod összefonódott nyakamon, ne engedd el többé kicsinyes indokokra hivatkozva. * Villanás volt csakTovább…

követi a holdat hogy igyon az éjszakából ha száraz és enyhén szeles az idő lejár egyedül a partra elszállni a folyóhoz ami elborult műanyagpohár a híd alatt horpadt hajókürtből kikötők érkeznek lassan felemeli a dagály a várost talán néhány csikk még elég elég lesz egy szálat sodorni az indulásig holdsárgaTovább…

– Jó Ég, öltöztess fénybe, tiszta esőkbe, s én elviszem szép leveleidet kedveseinknek, a halál kopár fekete erdeibe, minden búvópataknak, a szomjazó fáknak, s a riadt, megsebzett állatvilágnak, a halaknak és a madaraknak, s elmondom a mézgyűjtő méhek szorgalmas seregének, s a csüggedő emberi elméknek és szíveknek is, hogy verődjünkTovább…

egy tulipán összezárt feje az esték menedékhelye ilyenkor a bibe lehet a virág szíve finoman megrázkódik ha a fej össze van csukva majd leesik az a sok rózsaszín csuklya a sziromhasadásban bontja ki magát a szeretet a vízben a szár egy-egy megüresedett keresztet formáz meg az asztallapját is megkarcolják olyanTovább…

Ülök egy kikövezett parkban, egy gazdátlanul kopott padon, lábam alatt közbeszerzett kavics csikorog, közmunkások kapirgálnak unottan, kivágott, egészséges fák csonkjai mellett bólogatnak némán a régi villanyoszlopok. Elgondolkodom múló életen, jajgathatnék, hogy lassan jön a halál, és már semmi dolgom, mondhatnám, nem én bajom a történelem, s nem siránkozom minden botorságonTovább…

Megint tavasz Megint tavasz. És megint illatok. Fagy-marta bimbókból pattant szavak, mondatok. Süket hangyák cipelnek serényen lusta bábot. Rigók hasítják ketté a szótlan mennyországot. Megint tavasz. És égi harmatok. A megszolgált öncsalás, hogy újra én vagyok. Sátrat borít árnyából, csordul a lucskos felhő; magát feszíti szentté a szándék, ha márTovább…

Megint ezek az álmatlan éjszakák hajnalok hajnali évák és violák és az itt meg nem nevezettek benéznek a holddal ablakomon készül-e már ditirambusom az asszonyoknak hogy megköszönjem mit értem tettek vagy nem tettek éppen mert féltették voltom ön- magamtól ki ártani is kész szerel- mükért s megint ezek a suvadásosTovább…